…wake me up when September ends…

”It’s the last days of our life” (Sum 41)

Holnap lesz az első alkalom, hogy nem kelek hat órakor, nem veszem fel a díszmagyart, nem öltöm magamra a bájvigyort az udvari beszédek alatt, nem veszem át az „ellenőrző füzet”-emet, vagyis: diákként már nem térek vissza a Horváth Mihály térre. Az iskolába.

Keserédes. Páran kérdezték, milyen érzés. Keserédes. 12 évvel ezelőtt el sem hittem volna, hogy eljön ez a pillanat. Az emberfia megszokja a biztonságot, az ismerős arcokat, a négy falat, a padját, a lépcsőket – az általános iskolát és a gimnáziumot egyaránt.

Valaha egy író vallomásra kényszerült: „every time, I die a little inside”. Néha meghalunk odabent. Legalábbis egy kis részünk. Tudom, írtam és mondtam – én írtam és mondtam ­–, hogy a négy, nyolc vagy tizenkét év tovább él bennünk. Tény. De az a kis láng, ami ott pislákolt az utolsó pillanatig, vagyis az első őszinte kézfogásokig és elköszönésekig, végleg kialudt. Mondhatni, ez csak természetes. Mondhatjuk, ez az élet része. Valami mindig elmúlik, helyébe (helyette?) pedig az új, ismeretlen lép. Ezért élet és halál – majdnem ugyanaz.

Százholdas pagony, a késések, rohanás, zöld kapu, portás bácsi (mai napig nem tudom a nevét), folyosó, főlépcső, szökőkút, tablók, folyosók, emeletek, büfé, hittanterem, a dühöngő (befalazták ezt is), futóverseny, hasraesések, sprint a menzáig, kicsengetés, aula, keringőpróbák, csillogó tekintetek, nappalok és éjjelek, a zongora, terasz, napsütés, udvar, kosár vagy foci, angolóra, könyvtár, Norbival nem loptuk ki a nagyszekrényt, a zálogba csapott álmok és ígéretek, 24 órás kosár, számtekterem, „Kempeld ki, bazmeg!”, bukások, dolgozat, „Baleó megint késett!”, sötétben zongorázás, lekapcsolják a villanyt a folyosón, nagytanári, fizika előadó, dobókockák, felelések, kitömött állatok, „Ma játszani fogunk!”, a bevett fájdalomcsillapítók, Dobos belémdöfi a szikét, Soma belémdöfi a szöget, Isten belémdöfi az érettségi bizonyítványt, emeletek, rajzterem, „Láttam Lenint a táblánál, fless!”, a teazacskó a plafonon, a hal a plafonon, hátsó tábla, galambdúcok, panorámaablakok, szekrények (Soma, megszereltük az ajtaját? Egyáltalán kiürítettük?), a bebúrt csipeszek, kanalak, vegyszerek és kémcsövek, az ellógott tesiórák, az ellopott ásványvizek, a szartároló rekesz, a fiúvécé kirúgott ablaka, Nagyterem, zongoraszóló, díjkiosztás, félelem, a szőkeségen megcsillanó napsugár, „És valaki ellopta a páfrányt is!”, performansz, Fazék-napok, teaház, romlás, omlás, koncert, előadás, „Ez itt Európa, ugye felismertük?”, Hobinka veri a padlót egy kalapáccsal, ver az élet (a nagybetűs?) 33 lelket, kognitív disszonancia, hoki az alagsorban, lúdavatás, „Cukorborsó”, a fények, a levert lámpa, a százharmindkettes terem kirúgott ajtaja, az igazgatói szobában megfagyott a történelem, pótlapok az ellenőrzőben, úttorlasz a folyosón, butulás a padon, szénné sütött melegszendvics, szerelem, szeretet, csalódás, hűség, pusztulás, lázadás, megnyugvás, unalom, béke, disputa, viták, “Versenyezzetek szépen”, a nagyobbik tesiterem, fekvőtámaszok, ballagások, virág, sok-sok virág, mosoly, beszéd, kicsik, nagyok, tanárok, konyhás nénik, Pygmalion-effektus, giccsbe úszó gondolatok, érthetetlen krikszkrakszok a táblán (netán matekóra volt?), énekkar, szakkör, a másik Fazekas, “Ne politizálj, te komcsi!”, puskázások, filmezések, elalutál a bagolyvárban, a tiltott liftezések (azóta ott rohad a villa meg a sörösdoboz a lámpában?), a kis beugró a lift mellett az alagsorban (persze tele kellett pakolni padokkal), “- Dolgozatszagot érzek! – Biztos a Robi volt…”, akvárium, váza, koszorú, parafatábla, címerek, órák, táncok, “- Tőletek zeng a folyosó! – De még nem ittunk semmit.”, osztálykarácsony, osztálykirándulások, józanodások (?), elzárt melegvízcsapok, a fizikaházi másolása, logaritmus, memoriterek, katonásan díszelgő egyesek, projektor, hangszóró, sas.fazekas.hu, az iskola rejtett szépségei, “- Mi ez a hang? – Beszélnek a falak.”, 132. terem, B, 411. terem, B.

Tizenkét év. Készen állok. Készen állunk?

every.time.i.die.a.little.inside.

~ Szerző: mcamigo on Szeptember 1, 2008.