Most csak röviden. Meg két ír történet.

Tény. Ritkábban írok. Ennek két alapvető oka van:
1. amiről írni szeretnék, arról nem tudok (“Nagyon fáj. Nem megy…” – Arany János);
2. alig marad időm a bejegyzések normális megszerkesztésére, szart pedig nem publikálok.
De nem adjuk föl ilyen könnyen! Lesznek új posztok, éppencsak lassancskán. Egy olvasói kérdésre válaszolva: igen, írok majd Grúziáról.

Most a beígért két történet. Mindkettő Andrástól származik (gyere már! ), mindkettő megtörtént (vagy igen keserédesen mutatja be a valóságot), mindkettő az írekkel kapcsolatos. Nézzük hát…

Az idei EMI-táborban egy erdélyi magyar riporter előadást tartott az ír republikánus ellenállásról. A beszédből nem maradhatott el a következő ankedota sem: történt valaha, hogy ez a magyar zsurnaliszta betért egy ír pubba Belfastban. A hangulat kitűnő volt, a kocsmázás hamarosan “zártkörű bulivá” változik. Jó ír szokás szerint előkerültek a bendzsók, gitárok, és a zenészek “elővarázsolják a kelta hangulatot”. (Jut eszembe, az idézeteket Andrástól vettem át.) Egyszercsak azt mondják a magyarnak, énekeljen valami szép magyar nótát. Az újságíró kiáll, és előad “egy szép mezőségi népdalt”. A siker nem marad el: “három köbméter Guinness kerül az asztalára”. Ezután elkezdik faggatni hősünket: mi a helyzet Erdélyben (a Mezőség Erdély egyik tájegysége), hogy élnek ott a magyarok, milyen viszonyban állnak a románokkal, elnyomják-e őket és hasonlók. A zsurnaliszta elmondja nekik, hogy legalább 1,5 millió magyar él ott, nincs önálló magyar egyetem, az önkormányzatok “a helységtáblákkal tökölésznek”, nincsen biztosítva rendesen a kisebbségi törvény stb. Erre az egyik ír megkérdezi:
- 1,5 millió? Itt [Észak-Írországban] a rohadék protestánsokkal együtt vagyunk ennyien, és ekkora a jogfosztottságotok? Hát mióta tart a polgárháború nálatok??
“Kicsit tragikomikus, nem?”. Kicsit. Igen.
A beszélgetés folytatódik. A magyar elmondja, hogy mi békével tűrünk mindent. Erre érdekes válasz érkezik ír részről: “ha pedig nem lesz konfliktus, akkor 3 generáció múlva eltűnik a magyarság”.

A másik történet szintén Belfastban játszódik. Egy állig felfegyverkezett IRA-katona bemegy a templomba, egyenesen a gyóntatószékhez. Letérdel, majd megszólal:
- Atyám, itt vagy? El szeretném sorolni a bűneimet. Sok évvel ezelőtt egy RPG-vel megöltem egy szakasz angol katonát. Meg szeretném bánni. Néhány éve lelőttem egy tisztet pisztollyal. Meg szeretném bánni! És most is egy halom angol katonával végeztem.
Erre a pap:
- Fiam, fejezd be a politizálást, és sorold a bűneidet…

Lehet gondolkodni, sápítozni, értelmezni, gyűlölködni. Elvégre nagy a szabadság.

~ Szerző: mcamigo on augusztus 12, 2008.