Magamról.

(Ezt a bejegyzést csak annak ajánlom, aki akar rólam olvasni. Vagy annak, akinek ez a munkája/felsőbb parancsa.)

Ma Dóri keltett a hívásával. 7 óra 38-kor. Azt mondta, le akar fogyni, és ajánljak neki diétát (itt szeretnék szólni, hogy még nem vagyok orvos, tehát jobb lenne, ha szakembereket ostromolnátok a kérdésekkel ). Mivel legjobb tudásom szerint szumma 40 kilóval nem szokás fogyókúrázni, nem ajánlottam a legújabb norbiápdét átverést. És amúgy is: inkább kössön életbiztosítást, mert a korai ébresztésért biztosan megfojtom.

Ezt a kis történetet csak azért tartottam fontosnak elmondani, mert a mai poszt rólam fog szólni. Nem szeretek magamról blogolni, hiszen nálam sokkalta érdekesebb, értelmesebb emberek is élnek a világon. Viszont Robi és András személyes kérésére mégis megpróbálok ezt-azt összeirkálni. Kezdeném talán az iwiwes (elvileg nem kell kötőjel!) adatlapom bemutatásával. Igen, tény, hogy bárki szabadon elolvashatja azt, de a rajta szereplő idézetekről _direkt_ nem mondtam semmi részletet. Eddig.

“But don’t, don’t sink the boat, That you built, you built to keep afloat” (King) – Dave King szabadidős költő, a Flogging Molly énekese, ez a szövegrészlet pedig a legújabb lemezükön hallható a címadó dalban. Sokféleképp lehet értelmezni az idézetet, számomra a küzdelem etikai kereteit, kilátásait szimbolizálja. King gondolata hasonlít Ady “mégis”-moráljának koncepciójára: a külső környezeti változások és támadások ellenére sem szabad feladni mindazt, amiben hiszünk, amit értéknek, jónak vallunk. Az idézetet a szalagavató utáni nap tettem ki.

“Én félek még, reménykedem” (Kányádi) – Kányádi leghíresebb ciklusának leghíresebb verse. A blog mottója is mutatja: Kányádi (egyik) kedvenc magyar költőm, ha lehet ilyet mondani. Az idézetet érdemes a vers elolvasása után értelmezni. Számomra ez a sor jelenti a reményteli jövendő hangján megszólaló belső akaratot. Ezt az idézetet egy lánybarátom (nem találtam szebb szót, mivel a “barátnő” sokak számára mást jelent…) kedvéért tettem ki iwiwre (amolyan “válaszidézet”…).

“And we’d drink and we’d dance and we’d dance and we’d drink” (MacGowan) - Shane MacGowan szintén ír, szintén költő és szintén énekel. Egyik példaképem. Igen, tudom, hogy alkoholista, tudom, hogy nincsenek fogai. “But it’s the inside that counts. So f*ck you all!” – ismét idézet tőle. A fenti mondatocska Beckett egyik korai művének (More Pricks Than Kicks) főszereplőire reflektál. A főszereplők szerelmesek, mégis diszharmonikus kapcsolatot tartanak fenn kicsapongó életvitel mellett. Valahogy magamra ismertem bennük. XD Ezt azután tettem ki, hogy egy nyári estén találkoztam egy régi barátommal (igen, lány).

“Magaslik, nem porlad a megtartó példa” (Kányádi) - Ez a blog mottója is. Önmagáért beszél.

“Krisztusnak és Pilátusnak, farizeusoknak és vámosoknak, zsidóknak és rómaiaknak egyformán szolgálni nem lehet.” (Dsida) – Nem, ez nem azt jelenti, hogy antiszemita vagyok. Ez azt jelenti, hogy ellentétes hatalmaknak SEMMIKOR sem lehet képmutatás, álszenteskedés nélkül szolgálni, vagyis mindig hűnek kell maradnunk – önmagunkhoz. Akkor tettem ki ezt a Dsida-idézetet, amikor egy számomra mindennél (mindenkinél?) fontosabb ember elárult.

“Mondjad neki, Márton, im ezt felelem: Kegyelmet uradtól nem vár soha Szondi, Jézusa kezében kész a kegyelem: Egyenest oda fog folyamodni.” (Arany) – Azért, mert minden vehemenciával tagadom a jog felsőbbrendűségét az erkölcs felett. Ráadásul az embereknek nem tartozhatok elszámolnivalóval, ha léteznek másféle hatalmak is rajtunk kívül… Ugyanakkor tettem ki, amikor az előzőt.

“Töretlenül – Ember és Magyar” – Személyes mottó. A két legfontosabb. Embernek és magyarnak maradni. A regisztrációm óta kinn van. Wass Albert ihlette.

“Nyelv, hagyomány, vallás, kultúra, történelem.” - Egy majdan megírandó könyvem öt külön fejezete. Ezek a nemzetet általában fenntartó “pillérek”. Mindet előszeretettel tanulmányozom és/vagy művelem.

“Why are you wearing that stupid Man suit?” (DD) – Hiszek abban, hogy az ember képes túllépni a materiális keretein, és egyfajta metafizikai átlényegülésre szert tenni. Azóta van kinn, hogy megnéztem a Donnie Darko című filmet.
“Some people are just born with tragedy in their blood.” (DD) – Ismét egy félreértést szeretnék szétoszlatni: ez az idézet nem arról szól, hogy szerencsétlen lennék (bár ez kétségkívül igaz XD), hanem az eleve elrendeltetettségről. Vagyis létez(het)nek olyan dolgok, melyek születésüktől fogva bukásra, kudarcra ítéltettek.

“Who keeps us all in poverty with the old divide and rule?” (Hulett) – Alistair Hulett ír szocialista énekes mottója. Érdemes lenne megválaszolnunk végre – Magyarországra alkalmazva.

“People should not be afraid of their governments. Governments should be afraid of their people.” (Jefferson & Vendetta) – Az idézet Jeffersontól származik, de én a Vendetta című filmből ismerem. Szintén önmagáért beszél, egyúttal frappánsan összefoglalja az államfilozófiai gondolataimat a társadalmi szuverénről.

“Tiochfaídh Ár Lá!” (IRA) – Az IRA jelmondata. Igen, támogatom a nemzetek függetlenségi törekvéseit.

“Kulturális emlékezet helyett nemzeti identitás…” - Szintén saját mottó. Az első fogalmat a posztmodern alkotta: a posztnemzeti állam (állítólag) akkor működik jól, ha állampolgárai saját kulturális perspektíváikkal építik fel azt (akár a nemzet történelme, hagyományai ellenében is). Én ezt elfogadhatatlanul közösségellenesnek és mesterségesnek tartom, helyette a “nemzeti identitás” újrateremtésének fontosságát hangsúlyozom mindig.

Teremtett Természet és Gutenberg-galaxis… – Két szabadidős tevékenység (járni a természetben és/vagy olvasni).

Nyelv, ontológia, metafizika… – A filozófia azon részterületei, melyek kifejezetten érdekelnek. Mostanában foglalkoztat még az ismerettan, a történelem- és tudományfilozófia, és persze az etika is. Mivel kérdésként felmerült, hogy én milyen filozófiai irányvonalat tartok “követhetőnek”, itt szeretnék válaszolni. Először is, a filozófia történetében nem érdemes abszolútról beszélni: nincs olyan filozófus, akinek valamelyik gondolatát ne tartanám megfontolandónak (vagyis kritizálhatónak ). De ha ténylegesen el akarom helyezni értékrendszerem, világlátásom a filozófia ma létező dimenzióiban, akkor a fenomenologikus hermeneutika illene rá legjobban (esetleg a transzcendens idealizmus egyes koncepciói). Legtávolabb a marxista materiális dialektikától, az eltorzított egzisztencializmustól (Sartre, Schopenhauer) és az analitikától (logikai pozitivisták stb.) esem.

Végezetül: Salak lesz bennem a lélek!

~ by mcamigo on július 12, 2008.