Ismét.

“Amint lassan felült, balválla-tájt
egy teljes élet minden izma fájt.
Halála úgy letépve, mint a géz.
Mert feltámadni éppolyan nehéz.”

(Nemes Nagy)

Ismét. Igen. Blogot 2006 vége óta nem írtam. Nem véletlenül. Azóta _nagyon_ sok víz lefolyt a Dunán, és talán nem is baj, hogy ezt a sok vizet nem hagyományoztam az utókorra.

De most! Most ismét érzem, hogy talán érdemes lesz. Elszakadva a régi, jó és meghitt 12 évemtől, ezt az új blogot… kapcsolattartásnak, meg persze “memorandum”-nak is szánom. Megkérdeztem egy-két közelibb ismerősöm/”barátom”/macskám, mit szólnának az írás ötletéhez. Egy kivételével (“Te? Írni? Attól mentsen a jóisten!!XD” – dögölj meg, zoli D) mindenki helyeselte az ötletet, hogy (itt túloztam persze ).

Amit ígérhetek. Sok-sok ikes ige, no meg persze irodalom, költészet, zene, művészet, miegymás. Már csak a családi hagyományok miatt is. Lesznek politikai-közéleti témák. Lesznek. De egyszer majd úgyis megunjátok, és akkor hazamentek. (Aki először fedezi fel az intertextualitást, az két napos balatonöszödi nyaralást nyerhet ).

Megosztom veletek satnya, unalmas mindennapjaimat is. És hogy hűek legyünk önmagunkhoz, a világról alkotott krikitai elemzéseket is. Reménykedem, hogy legalább ezekre fog valamiféle komment, válasz, akármi érkezni.

Tehát. Üdv a győzelemre. Addig is küldök nektek _valahogy_ egy videjót:

~ Szerző: mcamigo on május 17, 2008.